Elnökségünk 2017. május 4-én 10.00 órai kezdettel a vonatkozó törvények alapján összehívja a 2016. évi küldött közgyűlését. A kiemelt rendezvényünkre küldöttként meghívottak postai úton külön meghívót kaptak.

Helyszín: Budapest Kerepesi út 29/B VII. épület1. emelet (BEOSZ tanácsterem), érkezés 9 óra 45 perc. Rendezvény végének várható ideje 13 óra.

Tervezett napirend:

1.     Megnyitó, ima, csendőrinduló eléneklése. Határozatképesség megállapítása. Küldött közgyűlési tisztségviselők (levezető elnök, jegyzőkönyvvezető, jkv. hitelesítők) megválasztása.

2.     Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület 2016. évi beszámolójának, pénzügyi helyzetének és felügyelő bizottsági jelentésének előterjesztése. Szünet után azok megvitatása és határozathozatal.

Egyéb információk:

-         A küldött igazolványt a helyszínen regisztráció után személyesen vehető át.

-         Laktanyai belépésnél a személyazonosság igazolása kötelező

-         Öltözet: Alkalomhoz illő polgári vagy honvédségi.

-         A meghívó kézhezvételét a megjelenést, esetleges laktanya területén történő parkolási igényt (rendszám megjelölésével) telefonon e-mail útján 2017.05.02-ig kérném visszaigazolni.

-         Ha az elsődleges meghirdetett időpontban a jelenlévő küldöttek létszáma nem éri el a vonatkozó törvényben előírtakat a küldött közgyűlést új időpontban 2017.04.04-én 10 óra 30 percre újra összehívom.

A Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület elnöksége 2017. 03. 28-án 10 órai kezdettel ülést tartott a BEOSZ Budapest Kerepesi út 29/b szám alatt lévő HM objektumában.

Napirenden szerepelt:

-         Személy ügyek keretében két fő tagfelvételére került sor Németh Zita és Dr. Jároli Kálmán személyében. 

-         Beszámolót hallgathattunk meg a szervezet pénzügyi helyzetéről Bánsági Miklós előterjesztésében. 

-         2016. évi küldött közgyűlés anyagainak megvitatása és elfogadása

-          2017. évi szervezeti munkaprogram kiegészítése, határozattal  

Az utolsó két napirendi pontot elnökünk vitéz Ságvári Pál ny. honvéd alezredes úr terjesztette elő. 

Az elnökség tagjai a személyi ügyek és a küldött közgyűlés előkészítő anyagai vonatkozásában egyhangú szavazattal elfogadták az előterjesztéseket.  

Édesapám Németh Csaba- aki 2016. november 16-án örökre lehunyta a szemét- hagyatéka között találtam meg Nagyapám relikviáit: képeket, dokumentumokat az ő csendőr múltjáról. Különleges kincs ez számomra annak tudatában, hogy kitelepítésükkor mindenüket elvettek, megsemmisítettek, a most megtalált holmikat annak idején rokonoktól, barátoktól kapták vissza, akik elrejtették azokat.

Nagyapám, Németh Ferenc 1904. március 14. napján született a Vas megyei Káldon, földműves család egyik gyermekeként. A 4 testvér közül egyedül Nagyapám volt az, aki kilépve a földműves életből a csendőrséget választotta hivatásul.

1924- től 1945. április 5-ig volt állományban. 1937. július 25. napján, mint Magyar Királyi Csendőr Törzsőrmester vette feleségül Nagyanyámat, nemes Baka Annuskát, akivel haláláig hűségben és egységben éltek jóban és sajnos igazán rosszban, de annál nagyobb szeretetben. Házasságukból egy gyermek született 1941. február 15. napján, Keszthelyen- Édesapám.

Nagyapám állomáshelyei: Lenti, Csesztreg, Keszthely, Pókaszepetk, Zalabaksa, Erdély: Szilágy megye.

Leszereléskor Magyar Királyi Csendőr Főtörzsőrmesteri rendfokozatban volt.

Édesapámat és apai nagyszüleimet nagyapám „csendőrsége” és nagyanyám „kulák” és nemes mivolta miatt 1950.06.23- 1953.10.18 között (1213 napig) a hortobágyi, Tiszafüred- Kócspuszta- i táborba voltak kitelepítve, személyes szabadságot korlátozó intézkedés hatálya alatt álltak. Mindenüket elvették, mindenüket megsemmisítették.

Szabadulásuk után a család ideiglenesen szétszakadt (nem élhettek egy helyen).

A szabályokat áthágva először Zalaegerszegre mentek, ahol Nagyapám az akkori Betonútépítő Vállalatnál volt segédmunkás. A rendőrség azonban hamar megneszelte, hogy szabályellenesen együtt van a család, így tovább kellett állniuk. Ekkor Édesapám az anyai rokonokhoz került, Nagyanyám Zalabaksára, Nagyapám Pórszombatra, ahol téglagyári segédmunkás és faköbölő lett. A téglagyár megszűnte után a Vindornyaszőlős-i tőzegbányában talált munkát, ahol eleinte segédmunkás volt, később a szép írása, intelligenciája és szorgalma miatt irodára kerülhetett. Nyugdíjazásáig itt dolgozott. Eközben Nagyanyám utánajárásának köszönhetően hozzájutottak a keszthelyi házhoz. Vindornyaszőlősről egy idő után már oda járhatott haza, ahol legalább már feleségével együtt élhetett.

Édesapám azonban ekkor már nem költözött hozzájuk, mert tanulmányai és munkája Zalaegerszeghez kötötte. Jóllehet Nagyapám munkalehetőségei nagyon távol álltak a tudásától, képességeitől, mindezt azonban Édesapám elmondása szerint mindvégig tartással és méltósággal viselte. Szorgalmát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nyugdíj mellett is munkát vállat, díjbeszedő lett, hogy megalázóan kevés nyugdíjukat kiegészítse. 

Az együtt átélt, majd a kényszerből külön töltött évek okozta a törés és szomorúság, a hátrányos megkülönböztetés mindannyiuk életére kihatott. Osztályellenességre jellemzően Édesapám sem tanulhatta vágyott szakmáját, helyette eleinte ő is szakmunkás pályára került, majd szorgalmának, tudásának és kitartásának köszönhetően egyre több mindent elért. Nagyobb vezető pozíciót azonban származása, hátrányos megkülönböztetése miatt soha nem tölthetett be, igaz ez annak is köszönhető, hogy sem ő, sem Nagyszüleim soha nem voltak semmilyen pártnak a tagjai.

Családon belül nem eshetett szó sem a kitelepítésről, sem a csendőrségről, ez oly annyira beléjük ívódott, hogy az családunkban is csak érintőlegesen volt téma. Talán ha megélte volna Nagyapám a rendszerváltást, akkor beszélt volna? Mesélt volna a múltjáról? Olyannyira beléjük ívódott, hogy Édesapám a rendszerváltás után is csak érintőlegesen említette, kifelé bizalmatlan, zárkózott volt, de amit ritkán nekünk mesélt a Nagyapámról, abból áradt a szeretet, az elismerés és a büszkeség.

Nagyapám nagyon családcentrikus, segítőkész és igazságszerető ember volt. Erről Édesanyám sokat mesélt, akivel legendásan jó volt a kapcsolata, leányaként szerette, szinte egymás cinkosai voltak. A múltról azonban neki sem beszélt soha. Nagyapámnak egy kívánsága volt: csak legyen egy csillogó szemű, szöszi, lány unokája is. 1979. június 12-én beteljesült a vágya, én voltam számára a legkedvesebb. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a Bátyámat ne szerette volna! A Bátyám sokat örökölt Nagyapám és Édesapám igazságérzetéből, szorgalmából. Keszthelyen sokat voltunk a Nagyszüleimnél, Nagyapám állandóan vitt bennünket a Balatonhoz fürdeni, korcsolyázni, sétálni. Minden alkalommal megvolt a menetrend: fürdés vagy korcsolyázás után a szülők és Nagyapám kávét ittak, mi pedig fagyit vagy süteményt kaptunk. Számos családi történet szól arról, hogy én mindig Nagyapám mellett voltam, hol a kezét fogtam, hol a nyakában ültem, és tágra nyílt szemekkel ittam szavait. Sajnos Nagyapám nagyon hamar, 1981. február 17-én elhunyt. Kicsi gyermek voltam, mikor elvesztettük őt, emlékeim sajnos nem maradtak meg. Csak a családi elbeszélések és fotók mutatják, milyen szoros is volt a kapcsolat közöttünk. Nagyanyám sajnos belerokkant Nagyapám elvesztésébe, többé nem mesélt a Nagyapámról, csak annyit, hogy nagyon jó és becsületes ember volt. Tőle 1995. április 1-én búcsúztunk.

A családunk soha nem volt anyagilag gazdag, mindenünkért többszörösen meg kellett, és a mai napig meg kell küzdenünk. Mégis gazdagabbnak érzem magamat, hogy a mi családunknak van történelme, becsülete, mely minden anyagi jónál többet ér.

Egyre kevesebben vannak, akik emlékeznek, akik átadhatják az utókornak a tudást, az emlékeket, a hagyományokat. Ezért is örülök, hogy rátaláltam a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesületre, akiknek az általam megtalált összes relikviát átadhattam, felajánlhattam. Mert én megtehetem azt, hogy egy általam oly kedves ember, a Nagyapám által olyan emlékek maradjanak fent, ami kevés embernek adatik meg. Mert én lehetőséget kapok a megértésre. Fontosnak tartom, hogy a történetük fennmaradjon, ne vesszen el. Legnagyobb győzelem pedig az volna, ha a csendőrség újra előtérbe kerülne, elismerést kapna, és a csendőrség visszaállításra kerülhetne. Mert igenis szükség lenne rájuk! Ennek Nagyapám is biztosan nagyon örülne.

Vajon ha Nagyapám megélhette volna azt, hogy találkozzon, kapcsolatba lépjen a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesülettel, a bajtársaival megnyílt volna? Mesélt volna? Megismerhettük volna az ő történetét? Az életét? Az életüket? Nem tudhatom, de bízom benne… Most pedig már sajnos nincs kitől kérdeznem.

De büszke vagyok Nagyapámra, aki az életét végig hűen eredeti hivatásához Híven, Becsülettel és Vitézül élte le!

Az egykori csendőrök dolgozószobájának a mását is megtekinthetjük Hatvan városában megrendezett a Hatvany Lajos Múzeum kiállításán. Minden pontosan úgy van elrendezve, ahogy akkor volt, a falakon még körözési plakátok is láthatók. A megnyitó külön érdekessége volt, hogy tagtársunk Szolnoki István tiszteletbeli csendőr jóvoltából korhű egyenruhában élőben is megtekinthettük a közrend megvesztegethetetlen és rendíthetetlen őrét.

A megnyitón Horváth Richárd polgármester a kiállítás összetettségét hangsúlyozta, ami jól prezentálja az eltérő korszakokat. Kitért arra, hogy a kéklámpás szervek azért dolgoznak, hogy a közösség tagjai jól és biztonságban érezzék magukat, éppen ezért maximálisan meg kell becsülni munkájukat.

A kiállítás tulajdonosa, Gulyás István tiszteletbeli ny. rendőr alezredes egyesületünk elnökségi tagja beszédében többek között megemlékezett a budavári kitörés kapcsán hősi halált halt csendőrökről.

Gulyás István évtizedek óta gyűjti a relikviákat.  Az 1956-os eseményekről is nagyon sok tárgyi és személyes emléke van: katyusalöveg, pps géppisztoly és számtalan fegyver. Teljes gyűjteményéből pedig dr. Dobozi József r. dandártábornok, a Köztársasági Őrezred utolsó parancsnokának kabátjára a legbüszkébb.

 A rendvédelmi kiállítás két hónapig látogatható a Hatvany Lajos Múzeumban.

Képek a rendezvényről:

A Gulág emlékév keretében egy pályázati lehetőséget kihasználva avattak a városból és a térségből elhurcoltak emlékére kegyhelyet a városközpontban.

A pályázaton nyertes várpalotai Marathon TKE emelte az emlékművet, szervezte az eseményt, melyen megjelent többek között Tés polgármestere, Fodor-Bödös István, valamint Katona Csaba várpalotai alpolgármester is.

Méreg József a rendezvény felvezetőjében bemutatta egyesületüket, és vázolta a negyedszázados civil szervezet eddigi tevékenységét.

Az avatási ünnepségen várpalotai iskolások szavalták a tavaly decemberben elhunyt várpalotai, a Gulágot is megjárt Völgyi József versét, valamint énekes, gitáros műsorral emlékezett Gágó Zsolt, a Palotai Turul Társaság elnöke. Gábris József az alkalomhoz illő verseket szavalt nagy átéléssel, szuggesztív erővel.

Emlékező beszédet a szervezők felkérésére Galambos István önkormányzati képviselő mondott. A képviselő többek között kiemelte, “Emlékeznünk kell azokra az atyánkfiaira, akik megjárták ezt a poklot és soha nem tértek haza, emlékeznünk kell azokra, akik bár hazajöttek, de hosszú évekig a megvetés volt az osztályrészük, emlékeznünk kell arra a Völgyi Józsi bácsira, aki megjárva a Gulágot hazatért, és volt elég bátorsága ahhoz, hogy 56-ban fellépjen a kommunista rendszer ellen. Emlékeznünk kell a családtagokra, a feleségekre, akik mellől éjszaka rángatták el férjeiket, a gyermekekre, akik félárván nőttek fel, és akik előtt csak suttogva mondhatták ki az igazságot.”

A rendezvény végén Fodor Balázs várpalotai plébános áldotta meg az emlékművet.

A koszorúzás során mintegy tucatnyi szervezet helyezett koszorút, köztük Várpalota Önkormányzata, és a Jobbik helyi szervezete. A jogfolytonos Vitézi Rend nevében Cserei Mihály VRNT koszorúzott, Balog Tamás tb. csendőr törm. pedig díszőrként vett részt.

Ez évben február tizenegyedikén ünnepeltük a Magyar Királyi Csendőrséget Budapesten a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület szervezésében. Ismét két helyszínen, a Hadtörténeti Intézet díszudvarán és a budai Szent Margit Gimnáziumban. Ezen a héten számos vidéki településen is megemlékezéseket tartottak a Testületről az Egyesület tiszteletbeli csendőr őrsei.

A történelmi budai várnegyedben, a reggeli órákban csendőr díszőrséggel, csapatzászlóval sorakoztunk fel a két világháborúban hősi halált halt magyar királyi csendőrök emlékét őrző  1999-ben avatott márvány emléktábla előtt. A felhívó jel és a Himnusz hangjai után bajtársi közösségünk elnöke, vitéz Ságvári Pál ny. alezredes nyitotta meg a központi csendőrnapot. Méltatta a Testület elévülhetetlen érdemeit békében és a háborúkban a közbiztonság fenntartásában, a haza védelmében.  Emlékeztetett azokra a katonákra, akik csendőrként híven, becsülettel vitézül teljesítették kötelességeiket, akikre máig büszkék vagyunk és szeretettel ápoljuk áldott emléküket.

 vitéz Szemeti Ferenc ny. ezredes protestáns tábori lelkészünk mondott imát a Testület hőseinek és áldozatainak lelki üdvéért. Kérte Istenünket gyógyítsa be azokat a máig érző súlyos sebeket, amelyeket a vesztett háború után, népünk ellenségei, igaztalanul ejtettek a csendőrségen.

 Az ünnepség során a résztvevők a m.kir. Csendőrség tiszteletére katonai tiszteletadással tizenhét koszorút helyeztek el szervezeteik képviseletében az emléktáblán. Dr. Havasi Zoltán rendőrtábornok az Országos Rendőr Főkapitányság, a Rendőr és Határőr Nyugdíjas Szervezetek Országos elnöksége képviseletében. Esküdt Lajos ny. honvéd ezredes alelnök a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetség, vitéz lg. Dömötör Zoltán nemzetőr tábornok, elnök-főparancsnok az 1956 Magyar Nemzetőrség képviseletében koszorúztak.

Folytatásként a Horthy Miklós Társaság részéről vitéz Ujházi Simonné, és vitéz Szabó Lajos, a tiszteletbeli csendőrőrsök képviseletében Takács István tb. csendőrhadnagy (4. sz. csö.örs)   Dr. Horváth László  tb. csendőr főhadnagy  és vitéz Harmatos László tb. csendőralhadnagy (9. sz. csö.örs) lg. Ambrózy Árpád tb. csö.zászlós (11. sz. cső.őrs) Béres Sándor törzsőrmester (25. sz. csö.őrs) vitéz Matolcsi András csö.hadnagy (27.sz. csö.őrs) Láziné, Ecsédi Magdolna törzsőrmester (31.sz. csö.örs)  vitéz l. Apáti Péter hadnagy ( 32.sz. csö.örs)  vitéz Lőrincz István tb. csö. zászlós (37.sz. csö.őrs) Kammerhofer Róbert csö. főhadnagy (42.sz. csö. örs) Szolnoki István csö. törzsőrmester (45.sz.csö.őrs) Széplaki István csö. őrmester (47.sz. csö.őrs)  Kovács Antal tb. csö. főhadnagy (58.sz. csendőr őrs), vitéz Bogdán Péter és Plutzer József a kenderesi  szimpatizánsok, végezetül  a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület elnökség képviseletében vitéz Ságvári Pál  elnök és Bazsó Lajos   alelnök  koszorúztak.

Képek a koszorúzásról:

Fotó: Takács István

Az ünnepséget a Szent Margit Gimnáziumban imával és a csendőrindulóval  folytattuk.  Díszvendégeként vitéz Serényi Istvánné nemzetes asszonyt szeretettel köszöntöttünk aki Bécsből érkezett a Csendőrnapra.  Rövid ünnepi köszöntőt vitéz Ságvári Pál elnök mondott és  átadta a m. királyi Csendőrség hagyományinak ápolásáért, a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület támogatásáért adományozott emléktárgyat vitéz Serényi Istvánné részére.  Díszoklevél kíséretében a Hazáért Érdemérem, valamint a Haza Szolgálatáért Érdemkereszt Arany, Ezüst fokozat kitüntetéseket adta át Dr. Havasi Zoltán, Esküdt Lajos, Dr. Francsics Ottó, Kovács Antal, vitéz Dinga László György, vitéz Palla László, vitéz Fonyódi László, Valter Ferenc, Széles Tamás bajtársak részére.

Az ünnep alkalmából minden résztvevő átvehette a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület szép kivitelezésű, nemzeti színekkel, kakastollas csendőr kalappal, Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület - Híven, Becsülettel, Vitézül felirattal díszített új kitűző jelvényét.

Az elnök az elnökség nevében köszönetet mondott az Egyesület hűséges tagságának, hazai és külhoni (tengeren túli és a környező országokban élő) bajtársainknak, szimpatizánsainknak az Egyesület önzetlen, hazafias támogatásáért. Ismertette a külhoni bajtársak csendőrnapra küldött üdvözleteit, jókívánságait.  

Dr. Gulyás István a m. királyi Csendőrség hagyományainak ápolása, (emlékezés a budai vár védelmében hősi halált halt honvéd, csendőr hőseinkre és a csendőr rádió 1945 február 12.-i utolsó adására) vitéz Dömötör Zoltán nemzetőr tábornok az 1956-os magyar Forradalom és Szabadságharc hőseinek emlékére, címmel tartott értékes előadást. Tóth Csaba tb. csendőr közreműködésével vetítésre került a Hagyaték című film a csendőrségről.  A vetítés után kötetlen, jó hangulatú bajtársi beszélgetések, hozzászólások következtek. Többen méltatták a Testület érdemeit és a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület értékmegőrző munkásságát. A szünetekben Szabóné Magyar Etelka tb. csendőr által készített  finomságok fogyasztásával és a  

kora délutáni órákban a Székely Himnusz éneklésével fejeztük be a 2017 évi ünnepi Csendőrnapot Budapesten.

vitéz Ságvári Pál

egyesület elnöke

Képek az ünnepségről: